Budapesten, pontosabban annak peremén, Csepelen születtem 1951. január 12-én. Az elektroműszerészettől a bölcsészdiplomáig (ELTE magyar-népművelés), a gyári munkástól a középiskolai tanárig - gyakran nem is egészen kényszerű - vargabetűk jellemzik pályámat. Az első korszak verseit egy ifjú elektroműszerésztől ígéretesnek, egy leendő bölcsésztől csapnivalónak éreztem, így egy negyedszázadnyi hallgatás és sok-sok tanulás következett. Közben 1984-ben családommal Szekszárdra költöztem, jelenleg is itt élek. Az elmúlt három évtizedben népművelőként, újságíróként majd tehetséggondozó tanárként gyakran vállaltam szerepet Tolna megye és a megyeszékhely kulturális közéletében. A 90-es évek második felében kezdtem újra írni, 2000-től rendszeresen publikálok. 2009 óta vagyok tagja a Magyar Írószövetségnek.
Önmagamat leginkább versművesként emlegetem, mert ez szólelemény fejezi ki legpontosabban az írott szóhoz, a költészethez, annak hagyományaihoz fűződő viszonyomat. Bár csepeliségemet ma is büszkén vállalom, úgy vélem, ízig-vérig szekszárdi lettem, mi több, lokálpatrióta. Tudatos követője vagyok a szekszárdi irodalmi hagyománynak, művelője egy 21. századi neo-anakreontikának, lelkes propagálója a Szekszárdi Történelmi Borvidék borainak és jeles gazdáinak. A borünnepekre írott és azokon rendszeresen bemutatott műveim révén, az örökítőjéből talán kicsit részévé is lettem a helyi irodalomnak, az élő kulturális hagyománynak.
